Hónap: 2021 november

Fejembe vettem azt, hogy ha eljutok az első adventi vasárnapig, akkor már lesz erőm élni, akkor már valahogy Jézus valósága határozza meg a várakozást.

A szerkesztő előszava a hónap témájához.

A remény rendkívül ambivalens érzés. Csak a szenvedés talaján tud kicsírázni. Nem lehet privatizálni vagy korrumpálni. A remény köztulajdon.

Tanítványok is búcsúztak a fiatal tanárnőtől. “Tényleg vége!” – tört elő a mélyről és söpörte el a naiv, bolond reményt, hogy úgysem igaz.

Csontra tapadt hús, nyitott száj,
akár a húsvéti sír. A puszta létezés fájdalmát leheli felém.

Sosem érzett még ilyen különleges, édes-bús, könnyes, múltba révedő, örök életet remélő békességet.  

A gyászon átmenni belegyógyulás volt az emberi valóságba.

Miközben a lelki éhség alapérzésünk, Jézus azt mondja nekünk “van nekem eledelem, amiről ti nem tudtok”. Hol és merre tartunk mi az éhség útján?

A protestáns spiritualitástól protestáns szemmel. Új monográfia: másfél tucatnyi tanulmánnyal.

Sírj, kiabálj. Fejezd ki a gyászodat. Mikor eltelt a fél óra, takard be a szerettedet gondosan a szívedbe, és menj vissza az életbe.

Az emberi utak körbe-körbejárnak, s nem vezetnek sehova. Egyetlen vigasztalódásunk, hogy Jézus tulajdonai vagyunk.

Ami emberré tesz minket, és lehetővé teszi a boldogság megtapasztalását, az a csodálat és a megrázkódtatás között feszülő ív.