néha pici fájdalom, fanyar érzés máskor fellélegzem, megkönnyebbülés beleütközni határaimba összerogyni és nem menni tovább, rákönyökölni a lecövekelt kerítésoszlopra nézni a távolba hálával hátra, csodálattal előre bámészkodva kicsit jobbra, kicsit balra és körbe önmagamon mosolygó szeretettel rádöbbenve az isteni határtalan erőre integetve felismerem a szomszédaimat teljen meg az idő! fedezzétek fel örömmel határtalan szép világban képességek humuszában közel-messze húzódó határaitokat együtt majdnem végtelenek vagyunk