ÚJ ÉV – Új ÉLET – ÚJ TEREMTÉS

A szerkesztő előszava a hónap témájához.

Mindnyájunk számára ismerős a mozdulatsor: Word -> Fájl -> Új. És láss csodát, megnyílik egy tiszta lap. Bármi kerülhet rá, bármit hordozhat. Van, hogy már előre eldöntöttük, szinte bennünk él, hogy mi is lesz az az új. Van, hogy közben alakul, a pillanat hozza létre, van, hogy visszanézve csodálkozunk rá, vagy épp csalódást okoz. Valahogy így él bennünk az új iránti vágyakozás, az újnak való nekilendülés és az újjal való találkozás az élet további területein is. Egy új nap. Egy új hét. Egy új hónap.

Máskor az újdonság öröme egy új ruhában, egy most megjelentetett könyvben, egy újonnan műsorra tűzött színdarabban, egy premierként levetített filmben, egy friss zenei albumban, nemrég megnyílt kávézóban, többek által ajánlott, újonnan felfedezett étteremben ragadható meg. De lehetnek egészen új átéléseink és megtapasztalásaink az élettel, annak értelmével vagy a minket meghatározó kapcsolatok tekintetében.

Még erőteljesebb az Új Év, ami egész határozottan hasítja ketté az időt a múlt évre és az előttünk állóra.

A különböző emberek más és más módon viszonyulnak az újhoz. Van, aki az újdonságban, a változatosban leli örömét. Az adja a lendületet, a hívószót. Vannak, akiket az állandóság tart meg: az ismétlődés kiszámítható ritmusa.

Hitünk nagy titka, az Istennel való kapcsolat misztériuma, hogy a Menny és Föld Királya, életünk Ura, aki volt, van és lesz, aki az alfa és az omega, egyszerre az állandóság, az Eljött, és a mindig újonnan Érkező, az Eljövendő. Úgy érkezik az újjal, hogy közben őrzi a maradandót, állandósága pedig nem fogság, nem maradiság, hanem a teremtő újnak a záloga. Felettébb nagy titok ez.

Mert egyszerre igaz a beteljesedett Megváltás, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre (2Kor 5,17), és a kiteljesedésre való várakozás, az úton lét mozgalmassága. Az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk (2Pét 3,13). Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek (1Kor 5,7). Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja, az új a régit, és még nagyobb lesz a szakadás. És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepeszti a bor a tömlőt, és tönkremegy a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való. (Mk 2,21-22)

Mert földi létünk vándorútján egyszerre él bennünk a (karácsonyi) megajándékozottság és a (húsvéti-pünkösdi) vágyakozás. Az új szövetség törvénye már a mienk, egészen átjár, és közben újból és újból vágyunk egészen átitatódni vele:

Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok: ez a régi parancsolat az az ige, amelyet hallottatok. Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. (1Jn 2,7-8)