Uram,
Ember vagyok,
a Tiéd.
Se több, se kevesebb,
mint mások.
Átpakoltam tennivalókat az új évre. Már nem fért bele ebbe a mostaniba. Majd jövőre… És még így is úgy érzem, hogy nem sok, amit idén elértem. Alig sikerült valami.
Ember vagyok, a Tiéd, se több, se kevesebb, mint mások.
Igen, másoknak talán jobban ment… házat építettek, kocsit vettek, gyerekük született.
Ember vagyok, a Tiéd, se több, se kevesebb, mint mások.
Másoknak eleve is jobban megy. Kézzelfoghatóbb a munkájuk, jobban meg is fizetik őket. Pedig mit tettek érte? Ügyesebbek? És hogy élnek vele? Egyébként is milyen áron jutottak hozzá?
Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember… (Lk 18,11)
Ember vagyok, a Tiéd, se több, se kevesebb, mint mások.
Hálás is lehetek. Végülis megvan mindenem. Van hol laknom, van munkám, van családom, barátaim és még finomakat is ehetek. Másnak még ennyi se jutott… én mit tettem ezért?
Ember vagyok, a Tiéd, se több, se kevesebb, mint mások.
Na, majd jövőre. Új lendület, új erő, új ötletek! Majd most végre sikerül, ami eddig nem. Majd most jobban csinálom, ügyesebb leszek!
Ember vagyok, a Tiéd, se több, se kevesebb, mint mások.
Ember vagyok: teremtmény, megtört, sérült, de cselekvőképes, aki dönthet és tehet jót és rosszat is. Ember, aki az Istené. „Nem a magamé, hanem az én hűséges megváltómnak a tulajdona”.
Ember vagyok, a Tiéd, se több, se kevesebb, mint mások.
„Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!” (Jn 21,22)
Követni szeretnélek Jézus!
Ember vagyok, a Tiéd, se több, se kevesebb, mint mások.