Úrvacsorai liturgia Jn 6 alapján

Az úrvacsora istentiszteleti liturgiája egy jól megszerkesztett, logikus, megszokott, a Szentírásra alapuló szöveg, melynek elemei nem nélkülözhetőek. Időről-időre felmerülnek olyan gondolatok, hogy egyes helyzetekben lehet-e más szöveg vezetésében élni az úrvacsorával?

Egy ilyen lehetőség a János evangéliuma 6. része alapján vezetett liturgia, mely teljes egészében a fejezetben megírtakra alapul, más szöveg nem csatlakozik hozzá. Ebben a fejezetben találjuk az ötezer ember megvendégelése történetét és csodáját, az eseményeknek pedig utóélete is van: a tanítványok között beszédtéma marad a csoda, s annak fő szimbóluma a kenyér. Jézus mindezt egy nagy bizonyságtétellel, kinyilatkoztatással fejezi be, mely egyben az egyik híres „Én mondás” is: Jézus az élet kenyere. Jézus nyilvánvalóvá teszi, hogy az ő teste az igazi étel, és az ő vére az igazi ital.

A vezetett liturgia négy részből áll:

KÖSZÖNTÉS ÉS MEGHÍVÁS

ODAMENÉS ÉS NYITOTTSÁG

JELENLÉT ÉS ÖRÖKLÉT

VISSZATÉRÉS ÉS ELKÜLDÉS

1.KÖSZÖNTÉS ÉS MEGHÍVÁS

Jn 6,3

Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak.

Közös válasz: Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!

Rövid bevezető mondatok a témához saját szavakkal. Az úrvacsora menetének ismertetése. Imádság is lehet, melyben minden mondat után közösen mondhatjuk a fenti kérést: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret! (A liturgiában nem szerepel a hitvallás – maga a bibliai szöveg is végig az – és a Miatyánk, ezek tetszés szerint használhatóak az adott részeknél.)

2. ODAMENÉS ÉS NYITOTTSÁG

Belépés az imádság és az úrvacsora légkörébe, megkülönböztetés minden más időtől, Isten jelenlétére figyelve, s a magunk, a szívünk, a bensőnk állapotára.

Jn 6,35-40

Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

Kérdések:

Hogyan megyek Isten elé? Hogyan vagy most itt? (sorolhatunk ezekből kis szünetet hagyva)

  • félelemmel?
  • hittel?
  • bizonytalansággal?
  • reménységgel?
  • várakozással?
  • stb.

Bűnbánat és hálaadás, imádság (első fele bűnbánat, második fele hálaadás) Jn 6.41-51

Bűnbánat: Jn 6,41-47

A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt le. És azt kérdezték: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le? Jézus így válaszolt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön. Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van.

Bűnbánat és zúgolódás:

  • zúgolódom, mert Jézus nem olyan, mint szeretném
  • zúgolódom, mert te sem vagy olyan, mint szeretném
  • zúgolódom, mert én sem vagyok olyan, mint szeretném
  • zúgolódom, mert az Egyház sem olyan, mint szeretném
  • zúgolódom, mert a gyülekezet sem olyan, mint szeretném

Uram változtass engem olyanná, amilyenné szeretnél!

Hálaadás: Jn 6,48-51

Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.

Közös imádság, rövid, egymondatos hálaadásokkal, szavakkal, igékkel, éneksorokkal.

3. JELENLÉT ÉS ÖRÖKLÉT

Jn 6,52-56

A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül? Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.

Az úrvacsora szereztetése a fenti igék alapján, a szimbólumok megfeleltetésénél szokásosan a kenyér megtörése, és a bor felmutatása után történik (szó szerint), majd a jegyeket közösen vesszük magunkhoz. Többféle módon is lehetséges: (egy kenyérből tör mindenki magának, vagy töri a szomszédjának, egyszerre vehetjük magunkhoz a kenyeret és a bort).

4. VISSZATÉRÉS ÉS ELKÜLDÉS

Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.

A visszatérés azért fontos, mert ebből a különleges és mély közösségből vissza kell térni a jelenlegi életvalóságba, és az az erő, amit megélünk, ami Isten jelenlétét jelképezi, velünk marad. Velünk maradhat az a párhuzam, amit Jézus hangsúlyoz: Őt az Atya küldte. Minket pedig most ő küld tovább.

Elbocsátó kérdések:

  • Mit jelent Jézusban élni?
  • Bele lehet költözni valakibe? Mit jelent ez?
  • Valóban benne élünk, mozgunk és vagyunk?

Áldás:

Jn 6.63

A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.

Fényképek: Bölcsföldi András