omló vakolat
hideg tégla
mintha szuszogna még
az állomás, a sín, a vasvidék
körbe kéken metsző reggel
oldalából hideg fény
füstöl bele szürkén
emberek melege
mennyi kémény koszos veleje
gomolyog
kiengedjük mert muszáj
tüzünkkel összezárva
abba a sok kisszobába
meghalnánk
de befogadja füstünk az ég
ami vagyunk nagyrészt elég
bánat vagy szerencse
üss lyukat a mennyezetre
mert megy a vonat
dél felé jár
nincs sok már
bomló lelkem
nézz keletre!
Claude Monet 2 részlet: A Saint-Lazare pályaudvar (1877) és Vonat a hóban vagy a mozdony (1875)