Zene és szöveg: Ercsey Gréti
1. Nyári szellő fújja fákat, harang hangja kél
fekete szívben fekete lélek gyászáról beszél
Hallgatod csendben panaszos létem
együttérzéssel
Tudod, hogy vágyam tereli szívem
Mondd, hogyan kezdjem el.
Mondd, hogyan kezdjem el.
2. Fárad a hangom, fátyolát ejti
Elhalkul hamar
Várom, hogy csendben múljon az élet
hátha már nem zavar.
Teszem a dolgom, s roskadó vállam
ölelő karodba zárul
zárul a szemhéj, csukódik hosszan
pillanatba lágyul.
pillanatba lágyul.
| REFRÉN: Kimondatlan félszavakból emlékek háza épül, elhallgatott vágyaimból tornáccá feszül, kiülök s vágyom, vágyom a másra, tompítsa el az űrt de a válasz csak annyi, hogy merjek merülni, kioltani ez a tűz’t hát felállok lassan, s lépek előre, kimondani azt mi letűnt Bridge: újra gyermek lennék, bár szépülne az emlék lehetnék könnyű, terheim nélkül diófát ölelő, felhőket álmodó szívesen látott vendég magamnál is szívesen látott vendég. | 3. Őszi szellő fújja a fákat ének hangja csendül Fekete szívben, fehérlő lélek lassan megszelídül Fájdalmak csónakja elviszi lassan régi gyásza mellől úsznék utána, hátha csak egyszer visszahozná őt… visszahozná őt… Kimondatlan félszavakból emlékek háza épül, elhallgatott vágyaimból tornáccá feszül, kiülök s vágyom, vágyom a másra, tompítsa el az űrt de a válasz csak annyi, hogy merjek merülni, kioltani ez a tűzt hát felállok lassan, s lépek előre, kimondani azt mi letűnt Kimondatlan félszavakból emlékek háza épül, elhallgatott vágyaimból tornáccá feszül, kiülök s vágyom, vágyom a másra, tompítsa el az űrt de a válasz csak annyi, hogy merjek merülni, kimondani azt mi letűnt. |