Zsongom: Kimondatlan

Zene és szöveg: Ercsey Gréti

1. Nyári szellő fújja fákat, harang hangja kél
fekete szívben fekete lélek gyászáról beszél
Hallgatod csendben panaszos létem 
együttérzéssel
Tudod, hogy vágyam tereli szívem
Mondd, hogyan kezdjem el.
Mondd, hogyan kezdjem el.

2. Fárad a hangom, fátyolát ejti
Elhalkul hamar
Várom, hogy csendben múljon az élet
hátha már nem zavar.
Teszem a dolgom, s roskadó vállam
ölelő karodba zárul
zárul a szemhéj, csukódik hosszan
pillanatba lágyul.
pillanatba lágyul.

REFRÉN:
Kimondatlan félszavakból emlékek háza épül,
elhallgatott vágyaimból tornáccá feszül,
kiülök s vágyom, vágyom a másra, 
tompítsa el az űrt
de a válasz csak annyi, hogy merjek merülni,

kioltani ez a tűz’t
hát felállok lassan, s lépek előre,

kimondani azt mi letűnt

Bridge:
újra gyermek lennék, bár szépülne az emlék
lehetnék könnyű, terheim nélkül
diófát ölelő, felhőket álmodó
szívesen látott vendég
magamnál is szívesen látott vendég.




3. Őszi szellő fújja a fákat
ének hangja csendül
Fekete szívben, fehérlő lélek
lassan megszelídül
Fájdalmak csónakja elviszi lassan
régi gyásza mellől
úsznék utána, hátha csak egyszer
visszahozná őt…
visszahozná őt…
Kimondatlan félszavakból emlékek háza épül,
elhallgatott vágyaimból tornáccá feszül,
kiülök s vágyom, vágyom a másra, 
tompítsa el az űrt
de a válasz csak annyi, hogy merjek merülni,

kioltani ez a tűzt
hát felállok lassan, s lépek előre, kimondani azt mi letűnt
Kimondatlan félszavakból emlékek háza épül,
elhallgatott vágyaimból tornáccá feszül,
kiülök s vágyom, vágyom a másra, 
tompítsa el az űrt
de a válasz csak annyi, hogy merjek merülni,
kimondani azt mi letűnt.