A Halle-i gótikus Marktkirche-ben áll ez a különös feszület: Johann-Peter Hinz fémműves és szobrász 1976-ban készült alkotása. „Versöhnungskreuz”-nak nevezik: a megbékélés és kiengesztelődés keresztjének.
Jézus kezét szögesdrót rögzíti a kereszthez, ám ő éppen arra készül, hogy kiszabadítsa magát a mély sebet vágó kötelék szorításából. A keresztfa meghajlik az Emberfia súlya alatt…
Egészen provokatív, zavarba ejtő ez a mozdulat! Mégis leszáll a keresztről? Nem viszi végbe a megváltás művét?
Ám ha közelről nézzük, látjuk, hogy egyik lábával a halált szimbolizáló koponyát tapossa, a másik lábával pedig a kereszt tövében tekergő kígyó közelében áll.
Elvégeztetett! A nagypénteki megfeszülés, a megadás és lehajlás itt már a Feltámadott győzelmét jelzi.
Az Emberfia az élőkért függ a fán, és az élőkért indul el, hogy elérje őket kinyújtott kezével: a halál árnyékának völgyében járókat.
Azért roppan bele súlyába a kereszt, hogy így mi, mindnyájan belekapaszkodhassunk a Szeretetbe.
A héber nyelvben a dicsőség és a súly szava egy tőről fakad. Az Ő húsvét hajnali dicsősége az, amely megtart és megőriz. Amely súlyt ad szavunknak, imáinknak, Isten felé vágyódásunknak.
Így érkezik most el a hozzánk hajó Kegyelem