A szerkesztő előszava
„…jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer” (Zsolt 84,11)
Reggel van. Még meg sem ébredek, már ellepnek az aznapi teendők álomba vetített képei és történetei. Mire kinyitom a szemem, már teljes készültségben vagyok. Megállok. Igyekszem lassítani tenniakarásom és gondalataim zuhatagát. Az Írás és a lelki naplóm világába lépek. Mily áldott ez a csend, a napi ige, a Feléd fordított szavak és figyelem! Gyakorlom, fegyelmezem magam újra és újra, hogy ne rohanjak el a mindennapi áldás mellett, hogy Hozzád forduljak, Veled legyek Istenem! Csendben. Szabadon. A mindennapi rendben. Odakötözve magam az elhatározásomhoz.
Vasárnap van. Az Úr napja. Szabad vagyok a megpihenésre. Letehetem a munkát, a gondot, az aggodalmat. Az Úr munkálkodik, kezében tartja mind mások, mind szeretteim, mind az én életem. Ülök a konyhaasztalnál, pihennek a feladatok, csak a jegenye levelei táncolnak a felkelő nap fényében. Egy fakopács röppen, kopogtat, fekete-fehér-piros. Nincsenek szavak. Csak a lét egyszerű öröme.
Vasárnap van. Az Úr napja. Szabad vagyok a találkozásra Vele. Felkelek. Tisztálkodom. Ünnepi ruhát veszek fel. Elmegyek közösségbe. Éneklek, imádkozom, hallgatom Isten szavát, együtt vagyunk Ő és akiket körém adott. A közösség meghatározott rendjét gyakorlom.
Nyár van. A cseresznyefa alá telepedem. Fülemre páros gyümölcsöt akasztok, ahogy gyerekkorunkban tettük. Roppanósan piroslik, édes nedű belül. Ízlelgtem. A szél időnként meglengeti a pirosbogyós sátrat a fejem felett. A törzsnek támasztom a hátam, úgy engedem, hogy a lombokon átszűrődő fény játszadozzon az arcomon. Uram, szereteted az Égig ér! Mily csodálatosak a Te műveid! Most nem a cseresznyés sütik receptjét forgatom magamban, a befőzésre sem gondolok, egyszerűen csak jó megpihenni Isten gyümölcsöt érlelő szeretetében.
Nyár van. Együtt lépdelünk testvérek imádságban, az Úrral való közösségben. Rendje van a napoknak, a szavaknak, a csendnek. Zsoltárt éneklünk, igékkel bátorítjuk egymást, tartjuk a teret, az időt, a csendet, a Lélek útját a testvérben és az együtt töltött időben. Gyakoroljuk magunkat a lelki életben, a Lélekkel való időzésben. Letettük a munkát. A családot is hátra hagytuk erre a hétre. Szent idő, amikor a lélek a Szerelmesével lehet. Tisztíts meg, gyógyíts, erősíts, formálj Istenem! Hadd újuljak meg a család és a rámbízottak szolgálatában, szeretetében.
„…akik test szerint élnek, a test dolgaira törekszenek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira.” (Róm 8,5)
Július havában az Istennel töltött személyes és közösségi imádságot, csendet keressük. Szerzőink az ezekben megtapasztalt átéléseikből, eszenciaként lepárlódott megfogalmazásaikból osztanak meg velünk egy csokorra valót.
Áldott olvasást, csendesedést kívánunk!