kettévált fölöttem a tenger
rám nézett a Nap
a hínár mi eddig markolta karjaim
elszakadt
a Napból lett ember feszült ki
felettem az égre
majd alászállott s alászállott
mindenki lelkére
mindenki lelkének poklán
szabadulást hirdet
a Háromság meghasadt
a Teremtő kéz vérzett
lelkemnek minden poklán
kézen fog így Isten
nem markol, szelíden érint
sebeit én érzem
vele együtt hajnalra hitem
feltámad a szélben
vele együtt hajnalra hitem
feltámad a szélben
vele együtt a nagy hajnalon
öröklétre feltámadunk
s mi addig van még földi utunk
azon vezess minket Urunk
bölcs lelkeddel
Ámen
fotó: Pexels