A szerkesztő előszava
A magyar húsvét szavunk azt fejezi ki, hogy a negyven napos böjti, vagyis húsmentes időszak után a hús magunkhoz vételének ideje jön el. Érthető, és szépnek is tartom, hogy mennyire “leföldeli” és kézzelfoghatóvá teszi az ünnepet. Jézus feltámadása öröm, új kezdet és az élet győzelme.
A páska – mely a zsidók Egyiptomból való kivonulásának ünnepe volt – szó jelentése viszont “átugrik”, “kihagy”, utalva arra, hogy a tizedik csapásnál az angyal nem ölte meg az elsőszülötteket a bárányvérrel megkent házaknál. A latinban ennek a fordítása: transitus, ami átkelést, átlépést, átmenetet jelent. Jézusnak volt több átlépése is. A Filippi levélben olvassuk:
“Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2,6-11)
Jézus útja, léptei a mélységbe visznek: az isteni világból a földre, onnan pedig a halálba. Ebből a mélypontból hozza fel őt Isten és emeli a magasba, mindenkinél magasabbra. Ez a krisztusi út a mi életünkben is jelen van. Az új élethez, a feltámadáshoz a halálon át vezet az út. Jó volna hidat verni a mélység fölé, azon kelni át és nem ereszkedni le. Nem végigjárni az utat a szenvedésen és a halálon át. Irvin D. Yalom: Szemben a nappal című könyvét olvasgatva elgondolkodtam, hogy vajon amikor a Jézus feltámadását ünnepeljük, nem feledkezünk-e meg az útról, ami oda vezet. A híres terapeuta a halállal kapcsolatos szorongás és azzal való megküzdéssel foglalkozva, a vallást a túlvilági élet reményével egyfajta menekülésnek látja a halállal való szembenézés elöl – vagy legalábbis lehetséges, hogy így is hat emberekre.
Régi hagyomány, hogy Húsvét vasárnapon hajnalban gyűlnek össze a keresztyének. Az éjszaka sötétjét megtöri a felkelő nap fénye. Eleinte egészen észrevehetetlenül kezd árnyalatról-árnyalatra világosodni az ég, aztán egyszer csak feltűnik a nap. Kedves emlékem, hogy a covid első hulláma idején, ágyban feküdve, online csatlakoztunk a bakonybéli szerzetesek vigíliájához hajnali négytől. Eközben készítettem képeket a szemben lévő falról, ahogyan egyre több fény szűrődött be.
Jézus értünk élt és halt, hogy vele együtt éljünk és haljunk mi is.
Áprilisban, a böjti időszak után, Jézus halálának és feltámadásának eseményeire emlékezünk és ünnepelünk. Az ünnep a személyes élethelyeztünkben és az aktuális társadalmi, történelmi helyzetben talál bennünket. Idén talán már a világjárvánnyal a hátunk mögött, de a szomszédban dúló háborúval, itthon a válszatási időszak felfokozottságával és megosztottságával együtt fordulunk a Szentháromság Isten megváltó műve felé. Isten világossága és szabadítása ragyogjon a kedves Olvasóra az ünnepben és az túl!
