Az Én-től a Mi-ig: Veni Creator Spiritus Sanctus!

Edónak és Zsoltnak

Te engem választottál,

És íme, én a Te engem választó akaratodat saját akaratommá teszem,

hogy én is tudjam igazi, tehát veled-egy magamat választani. Nem tudtam volna nélküled se melletted, se magam mellett dönteni, és nem tudlak – veled együtt – nem téged választani, és nem tudnám, veled egyakaratú magamat: nem választani.

Én Téged választottalak,

és íme, Te az én téged választó akaratomat a Te saját akaratoddá tetted,

hogy én is tudjam a Te igazi akaratodat, tehát magammal együtt a Tiedet választani. Nem tudtál volna nélkülem, Tőled különböző akaratú nélkül, mellettem dönteni, és nem tudod – nélkülem többé – nem magadat, veled egyakaratú engemet: választani.

Nem vagyok többé én, hanem mi már Mi vagyunk,
Nem vagy többé Te, hanem én Te vagyok, és nem vagyok én,
Nem vagy többé Én, hanem mi már Mi vagyunk,
És nem vagyok többé sohasem én, hanem Te vagyok.
Voltam én és Mi lettünk,
Velem voltál és Te lettünk,
Veled voltam és íme Mi vagyok.  
Nélküled már nem érdekel: ki vagyok,
Egyet akarunk: Mi legyünk! És nem akarunk egyet:
Te mást akarsz: Mi legyek!
Én is mást akarok: Te legyek!
És íme: egyként Egy vagyok és Mi lettünk.
Nem voltam, és ímé: egy vagyunk, és lettünk az egy akarat.

Bensőmből, mint forrás felfakadsz: és íme, veled szomjazom,

Bensődből, mint forrásból iszom és veled élő víz vagyok, kit Te szomjazol.