Horváth Levente

Ha ez az isteni Csend vezet – végre valahára elérkezem arra a helyre, amely éppen engem nélkülöz.

Bensőmből, mint forrás felfakadsz:
és íme, veled szomjazom,
Bensődből, mint forrásból iszom és veled élő víz vagyok, kit Te szomjazol.

A böjtöm, ha egyáltalán értem, az mit jelent, Rólad szól. Szóljon Rólad. Legyen számomra annak nyers kifejezése, hogy hiányzol.

Tanulgatom minden reggel meghallgatni: mit mond a munka(alko)holizmusom, a munkamániám rólam, és örülök, hogy ráfigyelhetek.