A fájdalmak útjára
Emberfia
magaddal vitted
néma közönyünket
álságos jóakaratunkat
gyáva tagadásainkat
kétségbeesésünket
tompa értetlenségünket
s a mélységekből fölfelé kiáltó hangunkat
A fájdalmak útján
Emberfia
magaddal viszel minket
hogy együttérző pillantásod tükrében
emlékezzünk árulásainkra
és őszintén szembenézzünk önmagunk árnyékaival
A fájdalmak útjának végén
Emberfia
kitárod felénk karodat
keresztezed szándékainkat
akkor végre megbékélünk
azzal, ami van
te pedig megáldasz bennünket
a kereszt jelével
Miletics Katalin Janka: A kezek keresztútja