Látni

Van valami gyönyörűséges abban, hogy a húsvét csodája a természet újraéledésében, a tavaszban érkezik el minden évben. A számunkra láthatatlan valóságot, Krisztus feltámadásának a valóságát a körülöttünk lévő világ festi elénk. De van szemünk rá? Látunk? Szívvel látunk?

„Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.
Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” (Jn 20,24-29)

Zsongom: Látni (Füle Lajos verse)

Füle Lajos: LÁTNI

Látni… Van ennél nagyszerűbb?
Látni: hogy zsendül kinn a fű,
látni: hogy árad fönn a fény
bimbók, faágak erdején!

Csodálni nyíló, kék eget,
Rügyet, virágot, életet.
Látni a mindig új csodát:
anyát gyerekkar hogy fon át,
fénylő szemet, mely elbűvöl
s tükröz… Van ennél szebb tükör?
Látni iramló, gyors utat,
hol testet ölt a mozdulat,
az élet örök ritmusát:
rigót hogy himbál gyönge nád,
vetést hogy fésül könnyű szél,
árnyat hogy nyújt az erdőszél.

Látni, ha nő az esthomály,
Lámpát hogy gyújt a fénybogár.
S mikor a csend már érni kezd,
látni ,,az égi gálaest”
tündöklő csillagszépeit,
amíg szemünk úgy megtelik,
hogy több nem is fér már bele,
lezárul fáradt fedele.

S húnyt szemmel látni meg olyat,
amit nyitott szem nem mutat,
amit öt érzék elszalaszt,
mit nem mutathat meg csak AZ,
AKI teremtett és teremt
közelvalót és végtelent,
harmóniát és színeket,
látó szemet és szíveket:
meglátni ŐT, megsejteni,
s NEVÉT csodálva ejteni!