Bármerre lépsz, keresztet viszel,
megtörik csontjaid, s meghasad szíved.
Hiába döntesz,
s dobod le magadra aggatott király ruhád,
tisztulni vágysz,
de gúnyosan aggatnak rád
bíborköpenyt, töviskoronát.
Az élet a Dolorosán halad tovább.
A keresztút poklában még utolér a hír:
az árulás.
Csak a Fény, az örök, ami éltet,
ami a sötéten feldereng,
az visz át gyászon, szenvedésen,
elkészíti igaz koronád.