Az ámulat mezsgyéjén

Ami emberré tesz minket, és lehetővé teszi a boldogság megtapasztalását, az a csodálat és a megrázkódtatás között feszülő ív.

Bús foszlányok

Érthetetlen. Bizonytalan.
Könyörgő kétségbeesés.
Fájdalom. Búcsú. Elengedés.

Puha takaró

Az elhordozhatatlan és az elhordozható, a felfoghatatlan és a felfogható együtt nyomták a vállát. Ez térdre kényszerítette.

Nagymamám emlékére

Gyertyák világítanak s elégnek.
Egy vörös levél bájosan kacag az elmúláson, nem tudva, mi fáj a létezőnek.

Tata

Egyszer kinevettek pesti barátaim, hogy így hívom. Kék fémes Simson robogón ült. Motor váza, mint egy hullámcsapás.

Pater meus

Az emlékezet pillérein dús nyomokban piszok. Nem tudom a csintalan szép szemedre hányni. Magam vagyok a koszorúd, ezt adtad nekem.

Zsongom: Kimondatlan

Kimondatlan félszavakból emlékek háza épül, elhallgatott vágyaimból tornáccá feszül, kiülök s vágyom, vágyom a másra, tompítsa el az űrt