Iránytű

Szenvedésünk végállomása nem a fájdalom keserűsége, hanem a szenvedés Krisztusa. Isten belénk szereti magát Jézusban.

Ruth könyve határaink meghaladásáról tanít. Jövevényekről és vándorokról, akik a Végtelennel a végtelenbe tartanak.

A zarándoklat, mint teremtményi mivoltunk megélése, úton járás Istennel, be- és felfelé figyelés, és a sákramentumok.

Istennel és az emberekkel megélt kapcsolatunk a zsindelytetőhöz hasonlóan egy egységet alkot, azt javítani csak úgy lehet, ha az egészet újrarakjuk.

A valódi ön- és emberismeret Isten jelenlétében adatik és válhat sajátunkká.

A kortárs teológiában a mély inkarnáció (deep incarnation) fejezi ki azt a gondolatot, hogy a testet öltés nem csupán egy személyben történik meg, hanem az egész teremtettségben.

Az emberi utak körbe-körbejárnak, s nem vezetnek sehova. Egyetlen vigasztalódásunk, hogy Jézus tulajdonai vagyunk.

Ami emberré tesz minket, és lehetővé teszi a boldogság megtapasztalását, az a csodálat és a megrázkódtatás között feszülő ív.

Istennek sokféle kapcsolata van a világgal, amelyek mindegyikét áthatja a szeretet, amely az egyetlen viszonya a világgal. 

Annak az egységnek az útja, amiért Krisztus Urunk imádkozott, Krisztus személyében és jelenlétében keresendő.

Heschel rabbi szerint nem a hat nap szenteli meg a hetediket, hanem a hetedik szenteli meg a hatot.

Életünk áramlás. Olyanok vagyunk, mint egy folyómeder. A gyermekség arra hív, hogy ezt az életet beengedjük; a felnőttség arra, hogy tovább is adjuk.