Érintés

Közeledésünkkel, távolodásunkkal, kar és láblendítésekkel mind feltártuk kéréseinket Felé, és kitettük magunkat a találkozásnak.

Add még magad, Lélekben és valóságban, kenyérben és borban,
még ha minden ünneplésünk, újabb szegütés is.

Engedem-e, hogy belépjen a görcseim, a kötöttségeim, a falaim mögé?

A gyógyulás a „belső szobában” kezdődik, ahol szívünk „önámítással megpakolt polcai” az irgalomban átrendeződhetnek.

Ő távolodik, hogy én közeledhessek. A bennem rejlő képességhez. Ezen keresztül pedig hozzá, de egy újabb módon.

A kút vize a szemén kicsordul
Melódiát huny le testébe az úr

Hogy Kicsoda a Lélek? … Honnan is tudhatnám … csak fogadom, mint a levegőt, mivel megkínál a nagylelkű Mindenség.

Lélekzetvétel két zsoltár között.

volt itt Írásban és testben/tűzben, vízben, fakereszten…/hangja fúj városban, réten/falakon át érintésben

Az a kérdés foglalkoztat, hogy mit jelent vele együtt meghalni és vele együtt élni? Hogyan részesedünk Jézus halálában és feltámadásában?

Jézus jelenléte mindjobban a távolba vész… Ha belül éjszaka van, odakint hogyan lehet nappal?

Nemcsak a kenyér és a bor a jel itt, hanem mindaz, amit teszünk vele, mert a cselekvés utal Krisztus testének megtöretésére és vérének kifolyására.