Érintés

A protestáns spiritualitástól protestáns szemmel. Új monográfia: másfél tucatnyi tanulmánnyal.

Szemelvények Nicholas Wolterstorff: Korai sirató című könyvéből

Az elhordozhatatlan és az elhordozható, a felfoghatatlan és a felfogható együtt nyomták a vállát. Ez térdre kényszerítette.

Az emlékezet pillérein dús nyomokban piszok. Nem tudom a csintalan szép szemedre hányni. Magam vagyok a koszorúd, ezt adtad nekem.

Kimondatlan félszavakból emlékek háza épül, elhallgatott vágyaimból tornáccá feszül, kiülök s vágyom, vágyom a másra, tompítsa el az űrt

A szerkesztő előszava a hónap témájához.

“… hálákat adott és megtörte… “

De egyik pillanatról a másikra a gyöngyeim kövekké változtak.
Szabadulni akartam tőlük. 

Ki elbújsz, hogy kutassunk,
sóvárogsz, hogy kitartsunk,
kurjantasz, ha találunk

Az első angyal, … hogy lássuk, mennyire képben van, egy örökzöld slágert is idéz: „Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek – és aztán megint mehet minden tovább…”

Bonhoeffer verse 1944-ből
Ki vagyok én? … Másokat ámító,
magában sápító hitvány alak?

A némaság megbetegít, de a hallgatás gyógyít. A magány kétségbeejtő, de az egyedüllét felüdít.