Érintés

Azelőtt azt kérdeztem: „Származhat-e a középkori szerzetesektől valami jó?”, most ezt: „Származhat-e tőlük olyan, amiből ne tanulhatnánk?”

Kint, Isten szabad ege alatt nem-é mindig ünnep van? Mert ott csend van. Van valami isteni ebben a csendben.

Legyek bár csendes intenzitás,
vagy szótlan megrendülés.
Hadd legyek áradás.
Az Atyáé, a Fiúé, és a Léleké.

Juhász Gyula De profundis verse a Zsongom megzenésítésében

miért van fején a kendő?
alatta haja tán újra megnő?

Az idei adventben az inkarnáció, a testetöltés vagy testtélétel titka körül járnak a honlapon megjelenő tartalmak.
A szerkesztő előszava.

Ne felejtsünk el idén is rácsodálkozni a karácsonyra!

Fejembe vettem azt, hogy ha eljutok az első adventi vasárnapig, akkor már lesz erőm élni, akkor már valahogy Jézus valósága határozza meg a várakozást.

Tanítványok is búcsúztak a fiatal tanárnőtől. “Tényleg vége!” – tört elő a mélyről és söpörte el a naiv, bolond reményt, hogy úgysem igaz.

Csontra tapadt hús, nyitott száj,
akár a húsvéti sír. A puszta létezés fájdalmát leheli felém.

Sosem érzett még ilyen különleges, édes-bús, könnyes, múltba révedő, örök életet remélő békességet.  

A gyászon átmenni belegyógyulás volt az emberi valóságba.