Frissítő

Aki imádkozik, viteti magát, ahogy a papírcsónak a patak vízén. Így viszonyul Istenhez. Ez a közös az imádságban és a játékban: az önfeledtség.

lehet e játék közben
sáros lábon tiszta szív?
lehet-e nyerni erőben
úgy, hogy ne legyen irigy?

És ahogy ott üldögéltem… békességre leltem. A tarisznyám minden zsebét megtöltöttem. Csak a legkisebbet nem. Az már tele volt.

Az imádság olyan, mint egy áramlás, az isteni élet áramlása, valahogy úgy, mint ahogy a szívben az egészség titka az átáramló vér.

Jó megpihenni Isten gyümölcsöt érlelő szeretetében. – A szerkesztő előszava

megárad özön gondolatinak vize

A csend érlel, ahol engedem, hogy kibontakozzon valami más természet bennem.

A legmélyebb csendet mindig a kontrasztokban élem meg. Vajon mi az, aminek a kontrasztja nélkül nem tudok megérkezni Istenhez?

Amikor sem az ’én’, sem a ’Te’ nem hangosabb Őnála. Amikor az ’én’ megnyitja magát Tefeléd. Tebenned feltárul Ő. Hárman vagyunk egyek az Ő mindenre kiterjedő valóságában.

A pünkösd az egyház születésnapja. A Szentlélek munkája nyomán innen indul az egyház története. Pünkösdöt követően júniusi témánk így az egyház és annak egyetemessége.

„Azért vagyunk a világon, hogy Istent szemléljük”. Ez a furcsa mondat legalább annyira bosszantott, mint amennyire vonzott.

Az indulatok lassan lecsillapodnak. Feltápászkodik s próbálna továbbmenni. Azonban a sebes láb nem moccan, csak lóg.