Frissítő

Gyertyák világítanak s elégnek.
Egy vörös levél bájosan kacag az elmúláson, nem tudva, mi fáj a létezőnek.

Egyszer kinevettek pesti barátaim, hogy így hívom. Kék fémes Simson robogón ült. Motor váza, mint egy hullámcsapás.

Hát hadd csöpögjön az önirónia!
Teljen meg a pohár!

A gyötrelmes, ám mégis csodálatos lelki folyamatok közben azon is elgondolkoztam, kicsoda nekem Jézus. A Barátom? Vezetőm? Segítségem? Legfőbb Bizalmasom? Reménységem? Megváltóm? 

hogy a jelen buboréka
benne három barát itt ül
diófa körasztal körül
az időnek súlya könnyül

Isten a nevemen szólít, hogy az Új Jeruzsálemben egy új nevet ír majd nekem egy kövecskére, amit csak én tudok, hogy úgy szólít meg és olyannak lát, amilyennek senki más.

A nő mosolyogva csukta be a kertkaput a vidám kis csapat után.
„Jó lesz egy kicsit egyedül lenni” – gondolta.

Világok választanak el
minket egymástól
mégis szeretjük
egymást

A szerkesztő előszava a hónap témájához.

öröm volt, derű a koronán
sokszor nem is hitte tán
hogy lehet neki ennyi

A kávéautomata gondolkodott egy darabig, aztán olyat tett, amit még soha.
Szabó György meséje

Az üzenet az Érett Létről ott rejtőzik egy nyári almában, egy ringlószilva mosolyában.